Pálfa

 

Polgármester: Horváth Imre
Telefon: 06 75/339-011
E-mail: hivatal.palfa@t-online.hu
Cím: 7042, Pálfa Alkotmány u. 5.

honlap: www.palfa.hu

palfacimer.jpg


 
Pálfa községről

 

Pálfa község Tolna megye északi részén, a Sió csatorna jobb partján helyezkedik el. Északon Simontornya, délnyugaton erdők, dombok határolják. A legközelebbi vasútállomás Vajta 3 km-re van a településtől. A 63-as útról Vajta felől közelíthető meg.
 

A település történetéről 

 

Az ősi bevándorlók a Duna, Sió, Sárvíz, Kapos folyók mentén telepedtek le. "Pálfa a kőkorszakban már élénk emberi tevékenység színhelye volt". "A Felsőszigetben, a Nagy-, Kisdomboson és a Zsidódombon talált ősemberi élet nyomai a csiszolt kőkorszakból származnak". Emberi élet nyomait a határban talált bronzkori leletek, római kori leletek, késő vaskori leletek bizonyítják, amelyeket a Tolna megyei múzeum őriz. A népvándorlás korára utaló leleteket nem találtak.

palfa.jpg   palfa1.jpg   palfa2.jpg
 
A honfoglalás idején Fejér, Tolna vármegyék nagy része az Árpád család birtokába jutott. Pálfa első neve Pálfalva volt, 1580-tól egy ideig Nagy-Pálfalvának is nevezték, majd ismét Pálfalva néven ismeretes. A "falva", "laka", "háza" összetételű helységek a 13. században keletkeztek, amikor már a feudális birtokviszonyok kialakultak és a törzsközösség felbomlott. A Pálfalva név is 13. századi lehet. A korabeli iratok arról tanúskodnak, hogy Pálfalva és Apor községek szomszédságában, a régi Sió mentén besenyők éltek, ezért feltehető, hogy e két községet is besenyők lakták. Egy 1241-ben kelt határjáró levél Márius mestert tünteti fel birtokosának.
 
1543-ban török hódoltság alá került. A feljegyzések szerint 1563-ban Apornak 8, Pálfalvának 8, 1571-ben Apornak 9 és Pálfalvának 18 háza volt. A török hódoltság idején a simontornyai járásban 74 falu volt. Ezek közé tartozott Pálfalva is. A hódító törökökkel bejött szerbek (rácok), több elhagyatott községet szálltak meg. Így került a rácok birtokába Alegres, amelyet azóta Rácegresnek neveznek. Rácegresnek 1563-ban 15, majd 1571-ben 24 háza volt. A volt Rácegres község nem azonos a mai Felső és Alsórácegressel. A régi Alegres (Rácegres) a Sió jobb partján, a volt rácegresi Sió hídtól északnyugati irányban húzódott, ahol még ma is megtalálható a volt románstílű rácegresi templom alapzata. A bevándorolt rácokat a magyar lakosság nem kedvelte. A törökökkel a behódolt lakosság lassanként megbarátkozott. A törökök kiűzése után, az 1689-es összeírás szerint Pálfalva az elhagyott községek között szerepel azzal a megjegyzéssel, hogy jelenlegi 8 lakója a Szigetben, kunyhóban lakik.
 
A település első nevét Pálfalvát, az Apor nemzetiséggel kapcsolatosan emlegetik. Tekintve, hogy az Apor nemzetiség családtagjai között Pál szerepel, ezért feltehető, hogy Pálfalva névadója az Apor nemzetiség egyik Pál nevű tagja. Községünk a "Pálfa" nevet 1719 óta viseli. A nép ajkán ma is élő hagyomány szerint a Kossuth Lajos utca (öreg utca) keleti bejáratánál, a mai V. Szabó István telkén lakott egy Pál nevű ember, akinek a háza előtt állt egy nagy akácfa, amely messzire ellátszott és a csónakokkal Cece-Pálfa között közlekedők számára iránymutatóul szolgált. Pálfára jövet szállóigévé lett: "Tartsunk Pál fájának"! Valószínűbb ez az állítás, amely szerint a falvára végződő községek közül néhányan egyszerűen a -fa végződést vették fel.
 
Pálfa 1719-ben 6 jobbágy és 2 zsellércsaláddal települt újra Pálfalva helyén. A község lakosságát nem csak a természetes szaporulat növelte, henem a jövevények is, akiknek egy része a vallásüldöztetés elől Veszprém és Komárom megyékből érkezett. Az első lakók reformátusok voltak. Az akkori földesúr engedélyezte a vallás szabad gyakorlását. A később települtek között evangélikus és katolikus vallásúak is voltak. A református egyház anyakönyveiből megállapítható, hogy községünkben nemesek is laktak, akik a bocskoros nemesek csoportjába tartoztak.

Az Apponyi uradalom

Okmányokkal bizonyítható, hogy az Apponyiak Zegg fia Ivánkától származnak egyenes ágon. Az Apponyi nevet a Pozsony megyei Apony váráról kapta a család 1404-ben. Az első Apponyi Tolnamegyében Apponyi Lázár volt, Bátaapáti földesura az Apponnyi család idősebb ágának megalapítója. 1739-ben grófi címet kap. Fia György az első Apponyi, aki a hőgyészi és pálfai birtoknak tulajdonosa. E birtok nem hűségbirtok, hanem vétel útján került a család tulajdonába. Nagy kiterjedésű birtokaikon juhtenyésztés volt a fő foglalkozás, amelyen az idegen -főleg szász- juhászok, ún. számadó juhászok legeltettek. A juhászoknak az uradalom lakást, az állatok számára legelőt biztosított az évi szaporulat feléért. A jövevényeket számadóknak nevezték, innen ered a számadó juhász elnevezés (Illyés Gyula).

apponyi.jpg   apponyi1.jpg   apponyi2.jpg
 
Az uradalom a birtok kezelésére és a gazdaság vezetésére nagy számú személyzetet tartott. A földesúr csak néha látogatott a birtokra. Ilyenkor a Pálfa pusztai -a jelenlegi újtelep helyén- a kastélytól keletre és északnyugatra épült többszobás épületet vette igénybe. Az Apponyiak közül György volt az első, Antal halála után 3 fia György - József - Antal. György örökébe lép fia Károly, aki nagybátyjától a pálfai birtokot örökli. Rácegres ebben az időben került Apponyi Rudolf lengyeli földbirtokos tulajdonába. Károly fia Géza birtokgyarapító több éven át viselte Tolna megye főispáni tisztét. A már meglévő birtokához megvásárolta Alsó- és Felsőrácegrest. Apponyi Sándor igen jelentős alakja volt a magyar tudományos életnek és Tolna megyében sokat tett a régészetért. Élete fő műve a Hungaricák gyűjtése, munkájának címe: XV.-XVIII. Századi magyarországi vonatkozású külföldi nyomtatványok. Apponyi Géza halála után 1927-ben fia Károly örökölte a pálfai uradalmat. A pálfai kastélyt 1924-28 között építette azzal az indokkal, hogy a pálfai határ nyújt neki megfelelő lovaglóterepet. 1959-ben halt meg Pálfán és itt is van eltemetve. Vele sírba szállt az Apponyi uradalom utolsó földesura. Pálfán randkívül nagy szerepet játszott a település kialakításában. Ő építtette a késő barokk stílusú katolikus templomot, a Rácegres pusztai tanyasi iskolát, ahol Illyés Gyula és Lázár Ervin is tanult. Ártézikutat furatott a falunak a tífuszos megbetegedések megelőzése érdekében, nem beszélve a könyvtárról, amit a múzeumnak ajándékozott.
 
A kastélyt jelenleg a Tolna Megyei Önkormányzat üzemelteti, rehabilitációs intézet, és fogyatékosok otthona. Illyés Gyula emlékét Felsőrácegresen iskolamúzeum, és kopjafa őrzi. Nézze meg az erről készült képeket a Képgalériában
A község beépülése
Az első újratelepülés 1719-ben kezdődött a Kossuth Lajos (Öreg utca) utcában. Itt a legtöbb ház ma már újra átépült, újraépült 1-2 ház kivételével mint pl.: Bárdos ház, Porteleki féle ház. A Kossuth utcával egyidőben kezdődött az evangélikus lakosság betelepítése a Lenin utcába, itt épült a templomuk is (ma Fő utca). A mai Arany János utca 1820-as évek kezdetén indult meg, a nagy szaporulet miatt szükség volt rá (7-8 gyermek egy családban). A Hunyadi köz is ekkor kezd beépülni. A Zrínyi utca (Putrom) az 1800-as évek elején még csak egy ház volt, a község Pásztorháza 1772-ben épült.Ez volt a község legöregebb háza, amelyre az élő emberek emlékeznek. Ma már új ház áll a helyén. A Rákóczi utca (Újsor) beépülése 1-2 ház kivételével 1840-ben indult meg. A Rákóczi utca 1939-ben kezdődött, ezzel egyidőben a Petőfi utca is ahol akkor még csak 7 ház állt, ezért "Hétház" néven ismerték. A Petőfi utca nyugati oldala később épült. A Wesselényi utca (Lúdvesztő) 1840-ben kezdődött, kb. a Zrínyivel egyidőben. A Teleki utca 1870-ben kezdődött, az első 4 házzal (Tüdő, Szőke, Horváth, Hordó). Az utca nyugati része 1926-43 között épült. A Deák utca 1880-ban, a Damjanich és a Petőfi utca nyugati oldala az 1900-as években épült. A házak épülésének időpontjait a mestergerendákba vésett évszámok őrzik.

További képek